Descriere
Ediția în limba română poate fi cumpărată AICI.
Charles Spurgeon ajánlása Az 1689-es Baptista Hitvalláshoz:
“Ez az ősi dokumentum a legkiválóbb összegzése azoknak a dolgoknak, amelyeket a legnagyobb bizonyossággal hiszünk. […] Ez a kis kötet nem kötelező erejű előírásként vagy hitszabályzatként kerül kiadásra, hogy ezáltal béklyóba legyetek szorítva, hanem segítségképpen számotokra a vitában, megerősítésként a hitben, és az igazságosságban való épülés eszközeként. Gyülekezetünk ifjabb tagjai megtalálnak itt dióhéjban egy dogmatikát, és a szentírási bizonyítékok segítségével készek lesznek arra, hogy megindokolják a bennük levő reménységet.
Ne szégyelljétek hiteteket; emlékezzetek arra, hogy ez a mártírok, hitvallók, reformátorok és szentek ősi evangéliuma. Mindenekfelett ez Isten igazsága, amelyen a pokol kapui sem tudnak erőt venni.
Hadd ékesítse életetek a hiteteket, példátok hadd ajánlja hitvallásotokat. Mindenekfelett éljetek Krisztus Jézusban, és járjatok Őbenne, nem adva hitelt más tanításnak, csak annak, amit Ő nyilvánvalóan jóváhagyott, és amely a Szentlélek tulajdona. Ragaszkodjatok Isten Igéjéhez, amely fel van térképezve itt számotokra. Atyánk, aki a mennyben van, mosolyogjon ránk, mint mindenkor!”
Anonymous (proprietar verificat) –
Tóth Krisztián –
Bevezetés – Az 1689-es Baptista Hitvallás történelmi háttere (idézet) ⮕
„A reformáció után Angliában, a 17. század első felében baptista felfogású gyülekezetek kezdtek megjelenni, amelyek az anglikán egyházból, illetve az attól korábban elszakadt szeparatista közösségekből alakultak ki. Az angliai baptistáknak két fő csoportja volt: generális és partikuláris baptisták.
A generális baptisták arminiánus teológiát képviseltek, nevük az angol „general” (általános) szóból ered, amely az általuk vallott üdvösségtanra utal. Eszerint Isten üdvözítő szándékának megfelelően Jézus Krisztus megváltó halála önmagában általánosságban minden emberre ugyanolyan hatással van, vagyis mindenki számára lehetővé teszi az üdvösséget. A partikuláris baptisták kálvinista teológiát képviseltek, nevük az angol „particular” (meghatározott, megkülönböztetett) szóból ered. Ez pedig arra utal, hogy Isten nemcsak lehetővé teszi az üdvösséget, és azt általánosságban bárkinek felkínálja, hanem Krisztus megváltása által az Ő választottainak meghatározott csoportja számára garantálja is az üdvösséget, a teljes üdvösségre vezető út minden részével együtt — beleértve azt is, hogy a lelki halálból életre kelti őket, hitet ajándékoz nekik, megigazítja, megszenteli és megtartja őket mindvégig.
A korai időszakot a rendszeres üldöztetések hullámai jellemezték az angol államegyház és hatóságok részéről. Az 1660-as évek első felében a hírhedt Clarendon Kódex négy törvénycikke által igyekeztek a hivatalos vallástól való minden eltérést elnyomni. A presbiteriánusokat és kongregacionalistákat az egységes doktrinális kiállásuk is segítette a zsarnoksággal szemben, ezért a baptistákhoz képest bizonyos időszakokban és helyeken némileg kedvezőbb helyzetben voltak.
1644-ben hét londoni gyülekezet kiadta a partikuláris baptisták első hitvallását, amely később Első Londoni Hitvallás néven vált ismertté. Ez a hitvallás megkülönböztette a frissen szerveződött kálvinista baptistákat az arminiánus baptistáktól és az anabaptistáktól. Hangsúlyozta, hogy a bemerítésben csak hitvalló személyeket helyes részesíteni. Az üldöztetések miatt névtelenül adták ki.
1643-ban az angliai Hosszú Parlament összehívta a Westminsteri gyűlést az anglikán egyház megreformálása, újrastrukturálása céljából. A gyűlésen többségében presbiteriánus lelkészek, teológusok vettek részt. Megfogalmaztak egy hitvallást, mely 1646-ban készült el. A parlament kérésére 1647-ben szentírási igazolásokkal látták el a szöveget. Később ez a dokumentum Westminsteri Hitvallás néven vált ismertté.
1658-ban a kongregacionalisták képviselői gyűltek össze Londonban, a Savoy palotában, hogy megfogalmazzák a saját hitvallásukat. Ehhez a Westminsteri Hitvallást vették alapul, és attól főként az egyházkormányzást illető kérdésekben tértek el. E hitvallás Savoyi Nyilatkozat néven terjedt el.
1677-ben a partikuláris baptista gyülekezetek képviselői gyűltek össze Londonban, hogy újra megfogalmazzák a hitvallásukat. Ők is a Westminsteri Hitvallást vették alapul, néhol pedig a Savoyi Nyilatkozatot is. Az volt a céljuk, hogy amennyire csak lehetséges, a közös hitvallás szöveg által is kifejezzék a hitbeli egységüket a reformált hitvallású testvéreikkel, akikkel hasonló üldöztetések alatt szenvedtek. Főként a bemerítésről és a szövetség teológiáról szóló részeket írták át, és némileg módosítottak vagy kiegészítettek egyéb részeket is. Az üldöztetések miatt ezt a hitvallást is névtelenül adták ki.
1689-ben, miután Angliában a Türelmi Rendelet hatására enyhültek az üldöztetések, a partikuláris baptisták ismét összegyűltek Londonban. Több mint száz baptista gyülekezet lelkipásztorai és követei vettek részt ezen. Megerősítették és újra kiadták az 1677-es hitvallást — immár 37 szerző nevével. Így az eredetileg 1677-ben összeállított Második Londoni Hitvallásra azóta is úgy hivatkoznak mint Az 1689-es Baptista Hitvallás.
Ez a hitvallás azóta is világszerte általánosan elfogadott reformált baptista gyülekezetek körében. Amerikában a Philadelphiai Baptista Szövetség 1742-ben minimális változtatással átvette és később újra kiadta az 1689-es Baptista Hitvallás tartalmát, amely Philadelphiai Hitvallás néven terjedt el. Az 1689-es Baptista Hitvallás teológiai hatása tükröződik vissza későbbi kálvinista baptista hitvallásokban is. Ezek közé tartozik a New Hampshire-i Hitvallás (1833), valamint Johann Gerhard Oncken német baptista lelkipásztor hitvallása (1837), amely alapján született meg később a Német Baptisták Hitvallása (1847) is. Az Oncken által missziómunkába kiküldött Meyer Henrik ez utóbbi hitvallást magyarra is lefordíttatta. Ez lett a Magyarországi Baptista Egyház hitvallása, amely Ócsai Hitvallás (1905) néven vált ismertté. A Magyarországi Baptista Egyháznak az állami elismerésétől (1905) kezdődően 1967-ig ez volt a hivatalos hitvallása.”
Gal Janos (proprietar verificat) –